Mesekulcs Klub 2017. március

A Halak hava zárja az évszakok ciklusát.

A márciusi hónapra a halak elfogadó feloldódásával hangolódtunk - ahogy a só a vízben ...

Hogyan viszonyulunk környezetünkhöz, hogyan kapcsolódunk, válunk eggyé, ehhez Oskar Adler három példát hozott: A "kő a vízben" a legelterjedtebb korunkban és világunkban. Külön választva érezzük magunkat mindattól, ami rajtunk kívül van, nem érezzük a természettel, a teremtéssel való egységünket: én itt vagyok, te pedig ott, kívül. A "sószemcse a vízben" éppen ennek az ellenkezője: feloldódik a vízben. A kő és a víz sosem képesek egyesülni, míg a sószemcse és a víz pillanatok alatt eggyé válik. Ez a hasonlat arra az emberre vonatkozik, aki egynek érzi magát mindennel. Az élet bizonyos pillanataiban talán ezzé a sószemcsévé válhatunk, az abszolút csend pillanataiban, egyedül a természetben, gyönyörűséges zenét hallgatva vagy meditáció közben. Amikor megfeledkezünk térről és időről. Ez hasonlít legjobban a Halak életérzéshez. A "kendő a vízben" a "normális" embert szimbolizálja, aki különböző mértékben emgedi át az "óceáni" élményt. Belső fejlődésünk szabja meg a kendő áteresztő képességét. Van, amikor az elhatárolódás és van, amikor az egység átérzése kerül az előtérbe.

(Forrás: Claus Riemann: Mélyforrás)

Ezt az érzést jártuk körbe felvezető feladatunkkal és a választott mesével.

Köszönjük a Nemzeti Együttműködési Alap, Újpest Önkormányzata és az Újpesti Kultúrális Központ támogatását!